Sajnálom, de néha féltékeny leszek már annyitól is, ha csak arra gondolok, hogy mással boldogabb lennél, mint velem vagy. Tudom, hogy nem én vagyok a legcsinosabb, legokosabb, legviccesebb és legizgalmasabb lány a világon, de azt is tudom hogy teljesen mindegy milyen sokáig keresnél, sosem találnál még egy embert, aki úgy szeretne Téged, mint ahogy én.

Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami,valami fontos,akit sohasem fogok elfelejteni .. Emlékezni fogok rád, mindig, ígérem neked. Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el,de már nem tehetem. Mert nem vagy az enyém. Ezt választottam,remélem jobb lesz neked. Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják ..Én már tudom,hogy valóban így van. Meg még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz .. nem .. épp ez a nehéz,hogy sohasem válsz meg tőle..a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá..

Ha mondani akarsz valamit, akkor mondd egyenesen, mert a ködösítés egyike azon dolgoknak, amiket utálok.

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek..

Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait! És mit értem el eddig? Álmodoztam, ringatóztam az élvezetben, ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha az igaz szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. S én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit!

Nem vagyok más, csak egy jó barát, Ki mindenkinek mindent megbocsát. Ha valami fáj, hozzám jönnek sírni, De, ha nekem fáj, nem hiszi el senki.

A világon mindenkinek szüksége van valakire, akire rábízhatja magát. De olykor-olykor az életben azok, kikről azt hittük, mindig mellettünk állnak, hátat fordítanak nekünk. Ha ez megesik, bámulatos, mire vagyunk képesek, hogy visszaszerezzük őket.

A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz.

6000 látogató :) Köszönöm. :) <3

Van egy jópofa olasz vicc egy szegény emberről, aki minden nap elmegy a templomba, hogy imádkozzon a szent előtt azt kérve: "Kedves szent! Kérlek, kérlek, kérlek, hadd nyerjem meg a lottót!" Végül a szobor életre kel, lenéz az előtte térdeplő férfira és azt mondja: "Fiam! Kérlek, kérlek, kérlek, tölts ki egy szelvényt!

- Mintha elveszetted volna a barátod. 

- Lehet, hogy igen. 

- Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Ő is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán. 

- És elkapta?

 - Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.

- Te mikor szerettél belém? 

- Amikor nem tudtam, melyik a te szád és melyik az enyém.

Szeretnék mélyen a szemedbe nézni és mesélni neked mindenféléről. Hiszen amikor valaki más arcát fürkészed, az olyan, mint mikor saját magadat vizsgálod. Ha félrenézel, azt jelenti, vesztettél. És én nem akarok veszíteni.

Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szeretet, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk.

Ha tudnád,hogy hányszor nézem meg az adatlapodat fb-n,meglepődnél.Ha hallanád,hogy milyen hevesen kezd verni a szívem amikor meglátlak,ledöbbennél.Ha látnád,hogy mennyire félek mindezt személyesen elmondani neked,szánakoznál.

A lelki szépség oly varázst kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.

A pasik olyanok,mint a chips.Belül egyforma,a csomagolásmás.És csak ritkán rejt kellemes meglepetést.Ésaz sem a tiedben van.

Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög, és Te ráébredsz, magadra hagytak. Vádolod őt, majd magadat. Keresel valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben reményt lelsz. Meglátod, hogy a kedvenc poharát a szekrényben hagyta. Újra hinni kezdesz, hogy majd eszébe jutsz, és igen hiányozni fogsz neki, végül rájön, hogy nem élhettek egymás nélkül. Mindennap áttörölgeted a poharat, tisztán tartod, hisz bármikor visszatérhet és ismét forró tea mellett beszélgethettek órákat, vagy egyszerűen csak egymás karjában fekhettek az ágyban. De nem jön. Egyre keservesebben telnek a napok. Majd valakitől megtudod, hogy Ő már nem él, nem élvezheti az életet. Rádöbbensz, hogy hiányzik és mennyire szeretted, de már késő, mert nem mondhatod el neki. Összetörik a lelked. Próbálod tartani magad és nem sírni. Otthon aztán földhöz vágod azt, ami reményt adott. Az apró kék poharat.

Ha megvan a véleményed rólam, akkor írd le egy papírra, rakd borítékba, menj el a postára és add fel egy olyannak, akit ez érdekel...

Vigyázz, mit mondasz! A szádon nincs backspace billentyű.

Két nő lakik bennem:az egyik meg akar ismerni minden kalandot,át akar élni minden örömet és szenvedélyt,a másik viszont hétköznapi életet szeretne,biztonságot,nyugalmat,boldog családot.Én vagyok a háziasszony és a szajha,két lélek egy testben,akik egymás ellen harcolnak.

- Az a te exed?

- Nem, életem legnagyobb hibája...

Néha beképzelt hülye bunkó ,máskor imádnivaló kicsi plüssmackó.

De tudd hogy kellesz igen hiányzol,és hidd el hogy tanultam én minden egyes vitánkból.

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni? Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

Te hozol színt az életembe, és mikor elmész ... minden szürkévé változik.

Ők csak mások. Másképp látják a világot. Normálisnak azt nevezzük, ami az átlag, ami nem feltétlenül az egyetlen módja a létezésnek vagy az életnek.

Ismerlek, te nem mersz lépni. De nem lépkedhetek mindig csak én. Mert még egy lépés és elsétálok.

Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. "Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök" - gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig.

Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd,majd újra kisimul.De valami örökre megváltozik,ott lent, a tó fenekén.

Az ember definíciója: Olyan élőlény, aki fákat vág ki, papírt készít belőle, majd ugyanerre a papírra ráírja: "Mentsük meg a fákat!

Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.

A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék érted!

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.Számunkra te sohasem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Szmájlikkal adjál virtuális pofont, abból megértem mit is szeretnél, csak te nem érted, hogy itt is lehetnél: ágyam közepén együtt a plafonnal, persze tudom, ezt nem lehet azonnal, persze tudom ezt nem lehet csak úgy..

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7

éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is

vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy

milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát

töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?

- Nagyon jó volt, apa!

- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

- Igen.

- És mit láttál meg mindebből?

- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van

otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el

fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig

tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük

beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont

egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Hosszú hídon keltünk át és tudtuk, hol a túlsó part. Sírtunk néha, mégsem fájt, mert elhittük, hogy mindig tart. Hogy sosem múlik majd.

Fogalmad sincs, hogy milyen. Ez az az érzés, mikor fáj lélegezni..

A drog nem a világot változtatja meg hanem ahogy látod és hallod azt.