Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7

éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is

vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy

milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát

töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?

- Nagyon jó volt, apa!

- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

- Igen.

- És mit láttál meg mindebből?

- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van

otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el

fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig

tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük

beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont

egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.