Nem mondom, hogy én nem szoktam sírni, de két sírás között nevetek, és rájöttem, milyen butaság túl komolyan venni ezt az egészet.

Becsüld meg az életed, és SOHA ne másokhoz hasonlítsd magad. Nem kell mindig a legjobb formádat hoznod, a lényeg, hogy légy önmagad. Így vagy gyönyörű!

Néha nem azért bocsátunk meg valakinek, mert megérdemli.. hanem azért, mert nem akarjuk, hogy elvesszen az életünkből.

Többet jelent az, hogy kik vagyunk valójában, mint az, hogy mások minek hisznek minket.

Tetszel.

Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az egész.
A szemeddel akarom látni a világot, jobban akarlak ismerni, mint bárki... Tudni akarom, mi volt a jeled az oviban vagy, hogy melyik a legelső emléked, amire tisztán emlékszel. Gyerekből felnőtté akarok melletted válni, vagy valami olyasmivé. Ott akarok lenni, amikor boldog vagy és akkor is, amikor másnaposan az ágyat nyomod.
Nem, nem vagyok szerelmes beléd. Ahányszor ezt kimondtam, mindig minden elromlott körülöttem. Én nem vagyok szerelmes, csak tetszel, a hajad, a hangod, a szád... Ha a sors azt akarja, mi együtt leszünk.
Majd egyszer.

Könnyek nélkül sírsz, és álmok nélkül alszol, szó nélkül mondod el, ha szív nélkül haragszol.

Nem az az igazi barát, aki mindig puszival köszön, aki mindig azt mondja hogy te vagy a legjobb barátja, aki lájkolja képed, aki ha sírsz jaj mi a baj, nekem elmondhatod, majd másnapra mindenki arról beszél. Hanem vedd észre egyszer hogy aki csendben mindig meghallgat, melletted áll jóban-rosszban, nem puszilgat éjjel nappal csak épp mikor szülinapod van, akinek sokszor többet jelent az, hogy te jobban érezd magad mint ő maga, aki képes elkísérni olyan helyre ahova soha be sem tenné a lábát, de miattad megteszi.

 Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.

Minden erőmmel azon leszek, hogy elfelejtselek, hogy megszabadítsam magam a gondolatoktól, a Rólad szóló emlékekről. Mert ez így nem mehet tovább. Nem vagyok képes tovább várni Rád.

Folyton azokba a pillanatokba kapaszkodnánk ami elsuhant, azokba az emberekbe akik kiléptek az életünkből. A múltban élünk, vágyakozó tekintettel a hátunk mögé nézve és közben csodálkozunk hogy nem látjuk meg a szépet a lábaink előtt. Pedig ott van. Csak észre kell venni. A lábnyomod idővel elmossa a szél, az emlék megfakul, de a következő lépésedről még Te dönthetsz.

A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni.

Valóban sok mindent végigcsinált már életében - csakhogy kivétel nélkül jelentéktelen dolgokat: például olyan veszekedéseket, amelyeket egy egyszerű bocsánatkéréssel megoldhatott volna, vagy például kibírta, hogy ne hívja föl a férfit, akibe szerelmes volt, mert azt gondolta, hogy úgysem lesz belőle semmi. Mindig abban volt hajlíthatatlan, ami a legkönnyebb volt: önmagának akarta bizonyítani, hogy erős és érzéketlen, holott a valóságban nagyon is gyenge és törékeny volt.

Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. 'Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök' – gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig...

A világ semmivel sem tartozik nekünk. Az élet olyan, mint egy nagy bevásárlóközpont, és te ott csücsülsz a hatmilliárd termék egyikeként a polcon. Az a feladatod, hogy más embernek el tudd adni magad, értékeket mutass fel abban az értelemben, hogy jó társaság vagy és hasznára válsz másoknak.

Minden nap más. Van ami könnyebb.., de van ami nehezebb.. Tudom, hogy sok idő eltelt már, de nincs hozzád fogható. Úgy érzem képtelen vagyok. Mosolygok, minden reggel, délben, de az éjszaka más.. olyan sötét..és akkor végig gondolom az egészet elölről. Miért tudtam reggel mosolyogni ha este nem megy?
Este teljesen egyedül vagyok, nappal ott a családom és a barátok. Éjszakánként miattad maradtam ébren. Bármennyire voltam álmos, erőt adtál, hiszen beszéltünk, ha jól esett hajnalig. Ez hiányzik.. ahogy minden más is..

Megtörtént, már veled, hogy hiányzott valaki akinek

nem kellett volna? Ürességet éreztél a szívedben egy
dal hallgatása közben? Szükséged volt valakire akiről
azelőtt azt hitted, nem számít neked? Táncoltál az
örömtől, mikor újra hallhattad a hangját? Nevettél, mikor
a bolondságaitokra gondoltál? Mosolyogtál, miközben
visszaemlékeztél a nevetésére? Olyat szerettél, akit nem
lett volna szabad..

Zene nélkül nincs élet, engem is az éltet,

Nem számít, hogy mosolyra vagy sírásra késztet..

Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye.

Ő volt az első igaz szerelmem. Az első szerelem pedig belemarja magát a lélekbe. Aztán időnként a felszínre tör...

Szóval itt ez a fiú... mesélnem kellene róla neked. De utána te is beleszeretnél...

Az emberek azt hiszik, hogy nincs semmijük, s közben elfelejtenek szétnézni, és meglátni azt, amijük van. Nyisd ki a szemed, és lásd meg azt amid van, mert lehet, hogy te nem látod, de másnak nagy kincs lenne, ha az övé volna…

Mióta megszületett sokat gondolkodtam...vajon ezek a lábacskák milyen utat fognak bejárni? Sokszor elesnek majd? Lesz mindig erő bennük újra felállni? Nem tudom a válaszokat, de azt igen hogy még erő van a két kezemben támasza leszek ha elfáradna..

Néhány ember úgy gondolja, hogy csendes vagyok. Az egyik ok hogy nem ismernek eléggé vagy mert nem vesztegetem a lélegzetem azokra akik idegesítenek. 

Az ölelésed számomra fontosabb, mint gondolnád. Nagyon sokat jelent az, mikor magadhoz húzol és csak ölelsz, ölelsz végtelennek tűnő másodperceken át. Ilyenkor mindig mosolyog a szívem. Ha valami akkor éppen fájt, az elmúlik. Ami sebet hagyott maga után az nyomtalanul begyógyul és nem marad más... csak a boldog pillanat, Te és Én, egymás karjába fonódva.

Azok a buli utáni reggelek. Amikor először eszedbe jutnak az előző este emlékei. Néha nevetnél, néha sírnál. Néha visszamennél, hogy megváltoztass dolgokat, és néha azért mennél vissza, hogy újra élhesd..

Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Én nem vagyok optimista, én nem is reménykedem, én elszánt vagyok. De egy dolog biztos: te vagy a társam, a szerelmem, és a legjobb barátom. A szívem, az én szívem érted dobog, és egyet ígérhetek: megígérem, hogy a szívemet átnyújtom neked, neked adom magam.

TÖK MINDEGY - ez a női változata annak, hogy BAZDMEG ! 

Évente legalább egyszer kívánhatunk valamit a szülinapi gyertyák fölött. Egyesek többet is bevetnek. Szempillákat, szökőkutakat, szerencsecsillagot, és néhanap egy ilyen kívánság valósággá válik. És aztán? Olyan jó, mint gondoltuk? Sütkérezünk a boldogság meleg fényében? Vagy csak ráébredünk, hogy még hosszú a be nem teljesült kívánságaink listája?

Különleges vagy számomra. Te vagy az egyetlen akiért lemondanék az alvásról, az egyetlen akivel sose fáradok bele a beszélgetésbe, az egyetlen aki egész nap a fejemben jár. Te vagy az egyetlen, aki miatt mosolyogni tudok próbálkozás nélkül. El se tudok magyarázni szavakkal, hogy mennyit jelentesz nekem, de te vagy az egyetlen akit félek elveszíteni, és az egyetlen akit megakarok tartani az életemben!

Van egy lány. Tele hatalmas álmokkal. Kételyekkel. Félelmekkel. Aggodalommal. Bizonytalansággal. Érzelmekkel. Hangulatokkal. Hamis mosolyokkal. Igaz mosolyokkal. Könnyekkel. Határozott véleményekkel. Furcsa szavakkal. Iróniával. Gondokkal. Szeretettel. Küzdelemmel. Kitartással. Élettel...