Folyton azokba a pillanatokba kapaszkodnánk ami elsuhant, azokba az emberekbe akik kiléptek az életünkből. A múltban élünk, vágyakozó tekintettel a hátunk mögé nézve és közben csodálkozunk hogy nem látjuk meg a szépet a lábaink előtt. Pedig ott van. Csak észre kell venni. A lábnyomod idővel elmossa a szél, az emlék megfakul, de a következő lépésedről még Te dönthetsz.