Imádom a könyveket, mert amikor olvasom őket, meg tudok feledkezni mindenről. A könyvekben ott lehetsz, ahol szeretnél, azzal, akit szeretsz.

Az emberek sokszor vannak egyedül. Aki meg más mint a többi, az még többet.

a holnap még várhat, most éljünk a mának. bár nem látod őket, a hátadon szárnyak..

Ha gáz van, maradj csendben, vagy ordíts, üvölts, hogy minden rendben!

Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik.

Nem tehetsz ellene... elragad, magával ránt, vonzáskörébe kerülsz, és elnyel, mint valami fekete lyuk, vagy futóhomok. Minél erősebben próbálsz szabadulni, annál előbb leszel véglegesen a rabja. És az egészben a legszörnyűbb: hogy végig ezt akartad.

A barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy-ne-okozzak-fájdalmat-neked hazugságok, nem kell fel- és leépíteni, nem vársz el tőle semmit, és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerűen a barátod.

Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből többet én már nem kérek! Hevertem úgy a padlón, mint kisgyermek eldobott játéka, tudod, egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett: a saját árnyéka.

Az ember mindig többet akar…valamikor boldogságból valamikor szenvedésből.Nem tanult meg betelni azzal ami éppen neki jár.

Nem hős, nem tett semmi jót, minden jogom mag van rá, hogy utáljam...és mégis szeretem.

Tudod, tényleg olyan vagy nekem, mint a drog... Bár még nem próbáltam ki de ilyennek képzelem el. Hogy mikor az ember anyaghoz jut, boldog, és teljes szívéből örül neki, úgy érzi az egész világ az övé, sőt annál talán több is... Viszont ha nincs... Belehal szinte a vágyakozásba, nagyon hiányzik neki, nem tud nélküle már élni..

Az élet, mint egy vonatutazás. Vannak akik beülnek a mi fülkénkbe, ők a barátaink. Páran velünk tartanak az utazás végéig, de vannak, akik szó nélkül leszállnak az egyik megállónál. Mi meg csak nézünk ki az ablakon, ahogy elsuhanunk mellette.

Megértem én, hogy hajszolod a sikert, hiszen valóban csodás dolog lehet híresnek, elismertnek lenni, tele pénzzel. De a siker nem ölel át és nem bújik oda hozzád este, ha fázol. Remélem egyszer majd ráeszmélsz erre Te is!

Álmok: mindenkinek vannak, néha jók, néha rosszak, néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket, néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket, néha úgy érzed, végre valóra válnak és néhányunknak csak rémálmok jutnak. De nem számít miről álmodsz, mikor eljön a reggel a valóság beférkőzik, és az álmaink eltűnnek.

Lennie kellene valami szerelemcsillapítónak..

A szerelem olyan, mint a hegedű. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak.



Szerintem szimplán sz*rok vagytok, semmi fika. Én meg jó vagyok, ennyi a lelki békém titka.

...és gyáva vagy élni újra, pontot tenni a múltra.

..de te nem érted a szavaimat én meg nem tudok s*ggfejül!

Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat.